tiszta verseny tiszta nyereség
A weboldalt a Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja üzemelteti.
MENÜ

Megállapodások

A versenyt korlátozó magatartásoknak számos formája létezik. A legjellemzőbbekkel gyakran találkozunk, a legtöbbször kevésbé tűnnek fel, és még kevésbé tudatosul a káros hatásuk. Holott ezek csak néhány cégnek vagy embernek jelentenek előnyt, a közösség nyeresége viszont mindig kevesebb lesz általuk. Megéri ezért alaposabban megismerni a legtipikusabb, tiltott versenykorlátozó helyzeteket.

Versenykorlátozó megállapodások

Ha egy piacon verseny van, több vállalkozás küzd a vásárlókért, akkor a cégek kénytelenek a vevők kedvét keresni, alacsony árakkal, jobb minőségű termékekkel, kedvezőbb értékesítési feltételekkel maguknak megnyerni őket – hiszen ha nem tennék, a vevők könnyen átpártolhatnának a versenytársakhoz. Ha azonban a vállalkozások megállapodnak egymással abban, hogy nem fognak versenyezni, hanem helyette egymás érdekeit tiszteletben tartva nem versenyeznek, és ennek következtében magasabb árakat, rosszabb feltételeket kínálnak a fogyasztónak, az általában károkat okoz a vevőiknek, mert a fogyasztó nemigen tud máshoz fordulni. A verseny védelme érdekében ezért a versenytörvény tiltja a vállalkozások által kötött, a versenyt korlátozó megállapodásokat.


Vállalkozások közötti megállapodásnak minősül minden gazdasági tevékenységet folytató szervezetek és személyek között létrejött írásos, vagy szóbeli szerződés, egyéb az akarategyezséget létrehozó megállapodás, vagy a vállalkozások magatartásának összehangolása, amely piaci tevékenységük – fogyasztók számára káros – egységesítését célozza. Nem csak az tilos tehát, ha a konkrét tevőleges vagy nem tevőleges magatartást egyeztetik a vállalkozások, hanem a magatartásuk összehangolása sem megengedett, pl. ha információáramlással, vagy ha egy jövőbeli eseményre tekintettel, egymás terveit ismerve módosítják piaci tevékenységüket. Ugyancsak megállapodásnak minősül, ha vállalkozások valamilyen érdekképviseleti szerv, kamara, ipartestület tagjaiként, e szervezet döntései révén próbálják piaci magatartásukat a versenyt korlátozó módon koordinálni.

Vertikális és horizontális megállapodások

Attól függően, hogy a versenykorlátozó megállapodást megkötő felek egymással milyen üzleti viszonyban állnak, megkülönböztethetőek a versenytársak közötti horizontális, és a vevő-eladó jellegű viszonyban lévők közötti vertikális megállapodások. Jóllehet a versenytörvény tilalma mindkét megállapodási körre vonatkozik, a vertikális korlátozások természetüknél fogva kevésbé gyakran korlátozzák a versenyt.

A megállapodás versenykorlátozó célja, illetve hatása

Mind a horizontális, mind a vertikális megállapodások esetében különbséget lehet tenni a tekintetben, hogy azok közvetlen és elsődleges célja a verseny korlátozása, vagy pedig, hogy a verseny korlátozása csupán eszköz valamilyen, a gazdaság egésze szempontjából is pozitívnak értékelhető cél, pl. kutatási eredmények eléréséhez. Az előbbi, tehát a főszabályként tiltott csoportba tartoznak horizontális viszonyban a versenytársak egymás közötti árrögzítése, kibocsátás korlátozása, piacfelosztása, vagy a különféle pályázatokon, közbeszerzésen való összejátszás, vertikális viszonyban a viszonteladói ár rögzítésére irányuló megállapodások. Ezek a magatartások természetüknél fogva alkalmasak a vállalkozások közötti verseny korlátozására, ezért a verseny súlyosabb korlátozását valósíthatják meg és csak a legritkább esetben lehetnek jogszerűek. Azt tehát, hogy egy megállapodás versenykorlátozó célú, a megállapodásból fakadó korlátozás jellege határozza meg, függetlenül a megállapodást kötő felek szubjektív céljaitól, vagyis attól, hogy a feleknek szándékában állt-e a verseny korlátozása, valamint attól is, hogy a megállapodásnak a verseny korlátozása mellett van-e más, jogszerű célja is. A második csoport esetében viszont mindig felmerülhet annak lehetősége, hogy az adott megállapodás jogszerűnek minősül, mert olyan társadalmilag hasznos eredményekkel járhat, amelyek elfogadhatóvá teszik. Ennek megállapításához az ún. mentesülés feltételeinek meglétét kell vizsgálni (ld. később).

Példák versenykorlátozásra

Versenykorlátozó és tilos egy megállapodás például akkor, ha célja vagy (akár lehetséges, akár tényleges) hatása:

  • a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása;
  • az előállítás, a forgalmazás, illetve a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzés alatt tartása;
  • a beszerzési források felosztása, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozása, valamint a fogyasztók meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárása;
  • a piac felosztása, az értékesítésből történő kizárás, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozása;
  • a piacra lépés akadályozása;
  • egyes üzletfelek hátrányos megkülönböztetése;
  • olyan szerződési feltételek alkalmazása, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlat alapján nem tartoznak a szerződés tárgyához.

Vállalkozások társulásainak versenyt korlátozó döntése

A megállapodások összefoglaló fogalmának sajátos esetét jelenti a vállalkozások társulásának (a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek, így például iparági szövetségeknek, érdekvédelmi szervezeteknek, kamaráknak) a versenyt korlátozó döntése, amely szintén tilalom alá esik. E tilalom azért került a versenytörvénybe, hogy ne lehessen arra hivatkozással a jogkövetkezmények alól mentesülni, hogy valamely versenykorlátozó magatartást kiváltó döntést nem a vállalkozás hozta, hanem valamilyen olyan szervezet, amelynek a vállalkozás csak tagja, s ő csupán végrehajtja azt (például betartja azt az etikai szabályt, hogy ne okozzon a tagtársának gazdasági nehézséget túlzottan alacsony ár alkalmazásával). Ezek a szervezetek ugyanis jogi vagy tényleges eszközeik révén képesek a hozzájuk kötődő vállalkozások (tagjaik) piaci magatartásának befolyásolására, s ekként ők maguk is piaci magatartás tanúsítóivá válnak.

Kivételek és mentesülések

Jóllehet a versenykorlátozás tilalma általános, néhány megállapodásra mégsem vonatkozik, vagy a törvényben meghatározott feltételek teljesítése miatt mentesül egy-egy megállapodás a tilalom alól.
Amikor egy megállapodás kivételt képez az általános tilalom alól, akkor tulajdonképpen nem minősül versenykorlátozó megállapodásnak. Ilyen – törvényi – kivételnek minősülnek az ún. csekély jelentőségű (vagy bagatell) megállapodások, az ún. egymástól nem független vállalkozások közötti megállapodások, valamint a megbízó-ügynök viszonyban álló vállalkozások közötti megállapodások.

a) Nem tilosak a csekély jelentőségű megállapodások (ahol a résztvevők együttes piaci részesedése nem nagyobb 10 %-nál), vagyis a megállapodásban résztvevő felek (legyen szó akár horizontális, akár vertikális megállapodásról) olyan kis méretű piaci szereplők, hogy megállapodásuk, összehangolt magatartásuk nem fogja érdemben befolyásolni a verseny folyamatát.

b) Az azonos irányítás alatt álló, egy vállalkozáscsoportba – lényegében az azonos tulajdonosi, vagy érdekeltségi körbe – tartozó vállalkozások között létrejött megállapodások nem minősülnek versenykorlátozónak. Egy példával szemléltetve, ha „A” vállalat irányítja „B” és „C”, egymástól egyébként akár a tulajdonosok által független magatartás folytatására feljogosított vállalatot (ahol „B” és „C” vállalat akár egymásnak versenytársai lehetnek, vagy akár az értékesítési lánc különböző szintjein is elhelyezkedhetnek), akkor „A” vállalat irányítása alatt „B” és „C” vállalat megállapodása nem minősül majd versenykorlátozónak, mivel kvázi nincs szabad döntéshozataluk „A” irányítási, végső döntési lehetősége miatt.

c) Nem versenykorlátozó a megállapodás akkor sem, ha a felek ugyan nincsenek egymással tulajdonosi jogokon, vagy más tényezőn alapuló irányítási viszonyban, azonban az egyik vállalkozás mégsem önálló, hanem a másik vállalkozás által meghatározott piaci magatartást folytat. Ezt a kapcsolatot a versenyjog valódi ügynöki megállapodásnak nevezi. A megállapodás ügynöki jellegét nem annak a felek által használt megnevezése határozza meg. Versenyjogi értelemben akkor minősül valódi ügynökinek két vállalkozás kapcsolata, ha az egyik (az ügynökként eljáró vállalkozás) a másik (a megbízó) termékeinek forgalmazásakor, értékesítésekor nem viseli az ezen tevékenységhez kapcsolódó üzleti kockázatok jelentős részét. Ha tehát a forgalmazó értékesítési tevékenységét nem önállóan, hanem ügynökként a megbízónak alárendelten és annak nevében folytatja, miközben érdemi piaci kockázatot nem visel, nem tekinthető önálló piaci tevékenységet folytató vállalkozásnak, így a megbízóval kötött megállapodása sem minősülhet versenyjogilag tiltottnak. Nem valódi ügynöki szerződésről beszélünk viszont, ha az ügynök független kereskedőnek minősül, aki pl. szabadon határozhatja meg marketingstratégiáját, mely esetben a felek közötti megállapodás – annak a felek által használt elnevezésére tekintet nélkül – független piaci szereplők közötti versenykorlátozó megállapodásnak minősül.

Amikor a megállapodás a verseny korlátozásával jár ugyan, de abból egyúttal társadalmi előnyök is fakadnak, mentesülhet az általános tilalom alól.

Egy megállapodás a versenytörvény alapján akkor mentesülhet a tilalom alól, ha előnyös gazdasági hatások fakadnak belőle. Fontos kritérium, hogy a létrejött előnyök, pozitív gazdasági hatások méltányos részének a fogyasztókhoz kell jutnia, és eközben a megállapodás maga nem korlátozhatja erősebben a versenyt annál a mértéknél, mint ami az előnyök eléréséhez feltétlenül szükséges, és a verseny nem szűnhet meg teljesen a megállapodás hatására. Ilyen eset lehet, pl. ha több cég egy olyan termék fejlesztése érdekében hangolja össze kutatási tevékenységét, amelynek létrehozására önállóan a vállalkozások nem – vagy ilyen formában nem – lettek volna képesek. Vagyis, ha olyan társadalmi és/vagy gazdasági eredmény elérése a cél, amelynek jelentős része  a társadalomhoz, a fogyasztókhoz  jut, ÉS közben a megállapodás nem szünteti meg a versenyt és nem is korlátozza annál nagyobb mértékben, mint amennyire feltétlenül szükséges (pl. a kutatáshoz közösen beszerzett alapanyagok tekintetében), akkor az a megállapodás mentesülhet az általános tilalom alól.

Annak megállapítását, hogy a vállalkozások megállapodása e feltételeknek (pozitív gazdasági/társadalmi hatások, a verseny megmarad és csak a feltétlenül szükséges mértékben korlátozódik, torzul) eleget tesz-e, a versenytörvény rendelkezései alapján a vállalkozásoknak maguknak kell megítélniük. Ebben segítségükre vannak a csoportmentességi (kormány) rendeletek (csoportmentességi rendeletek). A csoportmentességi rendeletek írják le azokat a területeket [szektorálisan (pl. gépjármű-forgalmazás), vagy adott tevékenység (pl. kutatás-fejlesztés, technológia átadás, termékforgalmazás) tekintetében], s határozzák meg azokat a feltételrendszereket, amelyek teljesítése esetén a szabályozók megítélése szerint egy adott megállapodás általában több előnnyel jár a fogyasztói jólét szempontjából, ezért megengedhető (automatikus mentesség). A hazai csoportmentességi rendeletek tulajdonképpen az uniós csoportmentességi rendeletek kormányrendelet formáját öltött nemzeti leképeződései. Azt tehát, hogy a versenyt korlátozó megállapodás – akár egyedileg, a versenytörvény említett feltételrendszerének teljesítésével, akár valamely csoportmentességi rendeletnek való megfelelés révén – mentesül-e az általános tilalom alól, a vállalkozásoknak maguknak kell megítélniük, és esetlegesen egy versenyfelügyeleti eljárásban bizonyítaniuk; a GVH nem hoz és nem is hozhat előzetesen formális döntést egy tervezett megállapodás mentesüléséről. Jogilag érvényesen csupán versenyfelügyeleti eljárásban mondhatja ki a versenyhatóság, hogy egy adott magatartás megállapodásnak, vagy összehangolt magatartásnak minősül, versenykorlátozó, automatikus mentességet, vagy egyedi mentesülést élvez, netán jogsértő.

A versenykorlátozó megállapodások legsúlyosabb esetét a titkosan megvalósított, ún. kőkemény versenykorlátozások, más szóval a kartellek jelentik. Ezek a megállapodások a vételi vagy az eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására, a piac versenytársak által történő felosztására (ideértve a versenytárgyalási összejátszást is), vagy termelési, eladási kvóták meghatározására vonatkoznak, s éppen ezért sem kivétel, sem mentesség alá nem eshetnek. A kartellekkel részletesen külön menüpont foglalkozik.

Példák

Az alábbi táblázat bemutat néhány tipikus magatartást, amelyek a kartelleken túl szintén versenykorlátozó megállapodásnak minősülnek, valamint azok párjaként bemutatja a versenyjog által nem tiltott magatartásokat.

Ami megfelel

Ami nem felel meg

Régmúlt (jellemzően több éves), nem stratégiai, aggregált (nem az adott vállalatra vonatkozó egyedi) adatok megosztása versenytársakkal.

Stratégiai, különösen a jövőre vonatkozó információk (pl. tervezett árazás, tervezett stratégiai lépések, stb.) megosztása versenytársakkal, versenytársak között.

Versenytársak közötti szakmai találkozó, ahol egy új jogszabály értelmezésére kerül sor.

Versenytársak közötti szakmai találkozó, ahol egy új jogszabály kapcsán követendő jövőbeli magatartásokról, stratégiákról egyeztetnek a felek.

Kis piaci részesedésű vállalkozás részéről ajánlott fogyasztói árak közzététele, amelyeket a viszonteladók nem kötelesek alkalmazni, és a vállalkozás semmilyen módon nem kényszeríti ki őket.

Viszonteladók számára kötelezően alkalmazandó fogyasztói árak vagy minimum árak meghatározása és előírása, vagy ajánlott fogyasztói árak alkalmazásának kikényszerítése.

Mindenkire általánosan vonatkozó minőségi követelmények teljesítésének elvárása a viszonteladóktól.

Internetes viszonteladás teljes tiltása vagy korlátozása a viszonteladók számára.