Pszichológus és szexuálpszichológus a párkapcsolati megfelelési kényszerről
A modern párkapcsolatok egyik leggyakoribb, mégis gyakran rejtve maradó problémája a megfelelési kényszer – az az állandó belső nyomás, hogy olyanná váljunk, amilyennek a másik látni szeretne minket. Ez a láthatatlan teher lassan, alattomosan formálja az identitást, torzítja az önértékelést, és fokozatosan rombolja a kapcsolat őszinteségét és intimitását. A pszichológus és a szexuálpszichológus szerepe ebben a folyamatban nem csupán a tünetek feltérképezése, hanem a mélyebb érzelmi, önismereti és szexuális mintázatok feltárása is.
Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk, hogyan ismerhető fel a megfelelési kényszer pszichológiai és szexuális szinten, milyen jelekre érdemes figyelni, és hogyan tud a pszichológus, illetve a szexuálpszichológus segíteni a belső szabadság és önazonosság visszaszerzésében. Kitérünk arra is, hogy a megfelelés miként alakul ki már gyermekkori minták nyomán, és hogyan hat mindez a szexualitásra, a vágyra és az intimitásra.
A pszichológus és szexuálpszichológus szerepe a párkapcsolati megfelelési kényszer megértésében
A megfelelési kényszer gyakran olyan csendes dinamika, amely észrevétlenül szövi át a mindennapi interakciókat egy párkapcsolatban. Elsőre nem tűnik problémásnak: alkalmazkodás, kompromisszum, a másik igényeinek figyelembevétele – ezek egészséges kapcsolati alapértékek. Ám ha az egyik fél túlzottan hajlamos a megfelelésre, és belső biztonság helyett folyamatos külső visszajelzésekből próbálja önmagát értékesnek érezni, akkor az identitás fokozatosan elmosódik. E ponton már nem csupán érzelmi, hanem mély pszichológiai és szexuális problémák is kialakulhatnak – ekkor válik kulcsszereplővé a pszichológus, illetve a szexuálpszichológus.
A pszichológus szerepe: tünetfeltárás, okok, új mintázatok
A pszichológus segítő munkája ilyenkor túlmutat a felszínes viselkedési mintákon. Segít feltérképezni, hogy miért alakul ki a megfelelési kényszer, milyen korai családi tapasztalatok, kötődési minták, érzelmi elhanyagoltság vagy éppen túlkontrolláló nevelés állhat a háttérben. Egy pszichológus terápiás munkája során a következő fő kérdéseket járja körül:
Kinek próbál a kliens megfelelni valójában? (Párjának? Egy idealizált önképnek? A szülők elvárásainak?)
Mik a belső hiedelmek? („Ha nem felelek meg, elhagynak.” „A szeretetért cserébe adnom kell valamit.”)
Milyen viselkedési minták ismétlődnek a kapcsolatokban? (alárendelődés, túlzott figyelmesség, önfeladás)
A cél nem csupán a kényszer azonosítása, hanem önismereti folyamaton keresztül az önazonosság megerősítése: az a belső stabilitás, amely lehetővé teszi a kapcsolatokban való egyenrangú jelenlétet, önfeladás nélkül.
A szexuálpszichológus szerepe: amikor a megfelelés a szexualitásba is begyűrűzik
A szexuálpszichológus szakértő abban segít, hogy a testi-lelki intimitás ne váljon a megfelelés újabb színterévé. Megfigyelhető, hogy a megfelelési kényszer gyakran átszivárog a szexuális életbe is:
A vágy nem a saját belső késztetésből, hanem a másik kielégítésének elvárásából fakad.
Az egyéni szexuális igények elnyomódnak vagy háttérbe szorulnak.
A szexuális együttlétek során hiányzik az őszinte kommunikáció, mert félünk a visszautasítástól vagy az ítélkezéstől.
A szexuálpszichológus segít feltérképezni, hogy milyen tudattalan elvárások vagy félelmek akadályozzák az intimitás kiteljesedését, és hogyan lehet a vágyakat, fantáziákat, igényeket biztonságosan és önazonosan megélni. A cél nem a "jó szeretővé válás", hanem a kölcsönös öröm és mély kapcsolódás kialakítása – megfelelés nélkül.
Pszichológus és szexuálpszichológus: egy közös cél
Fontos megérteni, hogy míg a pszichológus az érzelmi és kognitív mintázatokkal dolgozik, addig a szexuálpszichológus a testi-lelki intimitás, vágy, szexuális önismeret területén segít. Együttműködésük különösen hatékony lehet, ha a párkapcsolati probléma több szinten – kommunikációban, önértékelésben, szexualitásban – is jelen van.
Az a kliens, aki bátorságot vesz és terápiába kezd, végre megtapasztalhatja azt a kapcsolódási módot, ahol nincs szükség folyamatos megfelelésre. A pszichológus és szexuálpszichológus nem vár el, nem ítélkezik, hanem tükröt tart – és ebben a tükörben újra megtalálható az a hiteles, értékes önmagunk, akit nem a másik kedvéért kell alakítani, hanem akit önmagunkért érdemes szeretni.
A megfelelési kényszer pszichológiai háttere – pszichológus szemmel
A megfelelési kényszer egy mélyen gyökerező pszichológiai jelenség, amely a legtöbbször nem egyetlen kapcsolatban alakul ki, hanem hosszú idő alatt, gyakran már gyermekkorban elkezd formálódni. A pszichológus számára ez nem pusztán egy tünet, hanem egy bonyolult lelki struktúra része, amelyben múltbeli tapasztalatok, kötődési sérülések, belső hiedelmek és önértékelési zavarok szorosan összefonódnak.
A gyermek fejlődése során alapvető szükséglete, hogy elfogadják, szeressék és érzelmileg biztonságban tudhassa magát. Ha azonban a szeretet feltételessé válik – például „akkor vagy jó, ha csendben maradsz”, „akkor szeretlek, ha jól tanulsz” – a gyermek megtanulja, hogy a figyelem és szeretet ára az alkalmazkodás. Ez a tanult mechanizmus később is megmarad: felnőttként is arra törekszik az illető, hogy megfeleljen másoknak, mert úgy érzi, hogy csak akkor értékes, ha mások pozitívan visszajelzik őt.
A pszichológus ilyenkor arra törekszik, hogy feltérképezze ezeket az eredeti élményeket. Mikor kezdődött a megfelelési minta? Ki volt az, akinek meg kellett felelni? A szülők? A tanárok? Esetleg kortársak vagy más jelentős személyek? Gyakran előkerülnek olyan történetek, ahol a kliens túlzott felelősséget vállalt, elnyomta saját igényeit, vagy épp önmagát hibáztatta mások viselkedéséért.
A megfelelési kényszer mögött húzódó lelki működés egyik kulcsa az önértékelési deficit. Aki belül nem érzi magát elég jónak, az kívülről próbál megerősítést szerezni – akár úgy, hogy mindig kedves, alkalmazkodó, vagy épp konfliktuskerülő. Ez azonban hosszú távon kimerítő, és súlyos szorongást, kiégést, identitásválságot is okozhat.
A pszichológus a terápiás folyamat során segít felismerni ezeket az automatikus mintákat, és fokozatosan lebontani azokat. A cél nem az, hogy a kliens minden áron önző legyen vagy figyelmen kívül hagyja mások igényeit, hanem hogy megtanuljon különbséget tenni: mikor cselekszik valódi önazonosságból, és mikor csak a megfelelés vezérli? Egy egészséges kapcsolatban nincs szükség folyamatos önfeladásra. Ezt a felismerést gyakran hosszú, de felszabadító önismereti munka előzi meg.
Fontos hangsúlyozni, hogy a megfelelési kényszer nem „gyengeség” vagy „jellemhiba”, hanem egy túlélési stratégia. Egy olyan minta, amely egykor segített alkalmazkodni egy érzelmileg bizonytalan környezethez, de ma már inkább akadályozza az egészséges kapcsolódást. A pszichológus feladata éppen az, hogy ezt a stratégiát érthetővé, feldolgozhatóvá és végül meghaladhatóvá tegye.
Aki elindul ezen az úton, annak lehetősége nyílik arra, hogy ne mások elvárásai, hanem a saját belső értékei alapján élje az életét – és így ne csak megfeleljen, hanem valóban kapcsolódjon.
Ha a pszichológus ebben segít, akkor a szexuálpszichológus ott lép be, ahol a megfelelési kényszer már a testi-lelki intimitást is torzítja.
A megfelelési kényszer hatása a szexualitásra – szexuálpszichológus megközelítésben
A szexualitás az egyik legérzékenyebb és legsebezhetőbb területe az emberi kapcsolódásnak. Ideális esetben az intimitás a kölcsönösség, szabadság és őszinte vágy terepe – de a valóságban sokan a hálószobába is magukkal viszik a megfelelési kényszert. Ez gyakran rejtett, alig tudatosult működés, amely a szexuálpszichológus munkája során válik igazán láthatóvá.
A megfelelési kényszer hatására a szexualitás nem az önkifejezés, hanem az alkalmazkodás terepe lesz. A vágy, az öröm és az igények nem belső késztetésből fakadnak, hanem külső elvárásoknak próbálnak megfelelni. Ez hosszú távon nemcsak a szexuális kielégülést, hanem az önazonosságot is aláássa.
Egy szexuálpszichológus gyakran találkozik olyan kliensekkel, akik a következő problémákról számolnak be:
„Mindig én kezdeményezek, mert félek, hogy másként a párom elhidegülne.”
„Azt érzem, mintha teljesítményt kellene nyújtanom az ágyban, nem élvezhetem csak úgy.”
„Nem merem kimondani, mi az, ami igazán jó lenne, nehogy a másik megítéljen.”
„Sosem mondok nemet, mert félek, hogy megbántom.”
Ezek a mondatok nemcsak a szexuális kommunikáció hiányára utalnak, hanem arra is, hogy a személy nem saját vágyait éli meg, hanem szerepet játszik – olyan szerepet, amiről azt hiszi, a másik elvárja tőle. Ez a fajta belső önmegtagadás idővel a szexuális öröm csökkenéséhez, vágyhiányhoz, szorongáshoz, sőt akár testi tünetekhez (pl. fájdalmas együttlétek, merevedési problémák, orgazmuszavar) is vezethet.
A szexuálpszichológus terápiás munkájának célja ebben az esetben az, hogy segítsen lefejteni a rétegeket: ki vagyok én valójában a szexualitásomban? Mi az, ami valóban az enyém, és mi az, amit csak megszokásból vagy megfelelésből hozok? Ezek nem egyszerű kérdések, de kulcsfontosságúak ahhoz, hogy valaki visszataláljon önazonos szexuális élményeihez.
A terápiában a következő témák gyakran előkerülnek:
Szexuális szkriptek: milyen mintákat hozunk a családból, a médiából, a társadalmi normákból?
Szégyen és elfojtás: mi az, amit elnyomunk magunkban, mert „nem illik”, „nem normális”?
Határhúzás: hogyan mondhatunk nemet úgy, hogy nem bűntudatból, hanem önvédelemből tesszük?
Vágykommunikáció: hogyan beszéljünk vágyainkról, fantáziáinkról, szükségleteinkről ítélkezésmentesen?
A szexuálpszichológus segít abban, hogy a szexualitás újra ne a teljesítmény, a „jó szerető” szerepének játszmája legyen, hanem egy felszabadult, kétirányú élmény, ahol megengedett a hiba, a bizonytalanság, a felfedezés és az őszinteség. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a szex már nem a megfelelés eszköze, hanem az önkifejezés lehetősége.
Egy egészséges párkapcsolatban a szexualitás nem csak technikai aktus, hanem kommunikációs forma. És ez a kommunikáció csak akkor lehet valódi, ha a felek nem szerepeket játszanak, hanem bátran merik önmagukat adni – testi és lelki értelemben is.
A szexuálpszichológus abban segít, hogy ne másnak, hanem magunknak is megfeleljünk. És ez az a pillanat, amikor a szexualitás nemcsak kielégítővé, hanem mélyen felszabadítóvá válik.
Pszichológus segít a párkapcsolati egyensúly újradefiniálásában
A párkapcsolatok dinamikája nem statikus: folyamatosan alakul, formálódik, változik – gyakran észrevétlenül. Amikor az egyik félben erősen jelen van a megfelelési kényszer, a kapcsolat egyensúlya eltolódik. A kezdetben még harmonikus viszony fokozatosan aszimmetrikussá válhat: az egyik fél egyre többet ad, a másik egyre többet „elfogad”, gyakran anélkül, hogy ennek tudatában lenne. A pszichológus ebben a helyzetben nem ítélkezik – segít rálátni a játszmákra, és tudatosítani, hogy mi történik a kapcsolat mélyrétegeiben.
Sokan úgy keresnek fel pszichológust, hogy „valami nem működik” a kapcsolatukban. Úgy érzik, kimerültek, kiüresedtek, elvesztették az egyensúlyt – de nem tudják pontosan megfogalmazni, hogy miért. A pszichológus ilyenkor nemcsak a jelenlegi problémákra koncentrál, hanem azok gyökereire is. Hogyan kommunikálnak a felek? Van-e kölcsönösség az adás és elfogadás terén? Ki vállal túl sokat? Ki mond le önmagáról – és miért?
A megfelelési kényszer gyakran olyan, mint egy belső iránytű, amely nem a valódi igények, hanem a másik fél vélt elvárásai alapján tájékozódik. A pszichológus célja, hogy ezt az iránytűt újrakalibrálja: ne a külső visszajelzések, hanem a belső értékek határozzák meg a viselkedést. A terápiás tér biztonságos hely arra, hogy valaki kimondhassa: „Nem tudom, mit szeretnék, csak azt, hogy a másik boldog legyen” – és innen el lehessen indulni az önmeghatározás felé.
A párkapcsolatban a pszichológus segítségével megtanulható:
hogyan lehet egyensúlyt teremteni a figyelem és önérvényesítés között
miként kommunikálhatók az érzelmi és fizikai határok bűntudat nélkül
hogyan lehet kezelni az érzelmi függőséget és az elutasítástól való félelmet
mi módon lehet felismerni és átírni a gyermekkori kötődési minták ismétlését
A pszichológus gyakran segít a klienseknek abban is, hogy felismerjék: nem feltétlenül „a másikkal van baj”, hanem a kapcsolat belső egyensúlya sérült. Ha valaki mindig alkalmazkodik, miközben a saját szükségleteit elnyomja, az előbb-utóbb feszültséget, kiábrándulást, sőt testi tüneteket is okozhat. Az állandó megfelelés önfeladáshoz vezethet, ami fokozatosan kiüresíti az érzelmi intimitást – és ez a kapcsolat végét is okozhatja.
A pszichológus azonban nem dönt a kliens helyett. Nem mondja meg, hogy maradjon vagy lépjen ki a kapcsolatból. Ehelyett segít abban, hogy az érintett visszanyerje belső autonómiáját, önismerete és önértékelése megerősödjön, és képes legyen olyan döntéseket hozni, amelyek nem a félelemből, hanem az önazonosságból fakadnak.
Amikor a megfelelési kényszer oldódni kezd, a párkapcsolat minősége is megváltozhat. A felek újra felfedezhetik egymást, ezúttal nem elvárások, hanem valódi kíváncsiság és kölcsönös tisztelet mentén. A pszichológus szerepe ebben nem más, mint katalizátor: segít elindítani egy olyan belső változást, amely túlmutat a tüneti kezeléseken, és valódi, mély átalakuláshoz vezet.
Szexuálpszichológus tanácsai a párkapcsolati intimitás helyreállítására
Az intimitás sokkal több, mint testi közelség vagy szexuális aktus – a szexuálpszichológus számára ez egy komplex kapcsolati minőség, amely a bizalmon, az érzelmi jelenléten és az önazonosságon alapul. Amikor a párkapcsolatban az egyik vagy mindkét fél megfelelési kényszert él meg, az intimitás fokozatosan torzul. A felek nem önmaguként kapcsolódnak, hanem egy idealizált vagy elvárt szerep szerint – és ez a szerepjáték előbb-utóbb eltávolodáshoz, frusztrációhoz és szexuális diszfunkciókhoz vezethet.
A szexuálpszichológus ebben a helyzetben nem a „szexuális technikákat” tanítja, hanem abban segít, hogy a pár visszataláljon az őszinte, nyílt kommunikációhoz és a közös élmények valódi megéléséhez. Az első lépés gyakran az, hogy felszínre kerüljenek azok a kimondatlan elvárások, félelmek és csalódások, amelyek már hosszabb ideje feszítik a kapcsolatot.
A szexuálpszichológus terápiás munkája során a következő célok jelennek meg:
1. Az intimitás újradefiniálása
Sokan a szexualitást teljesítményként értelmezik: valami, amit „jól” kell csinálni. Ez a hozzáállás megfelelési kényszert szül, és elfojtja a spontaneitást. A szexuálpszichológus segít abban, hogy a párok új szemszögből nézzenek az intimitásra: mint egy közös játékra, amelyben nincs jó vagy rossz, csak jelenlét és kapcsolódás.
2. A vágy újraélesztése önazonosságon keresztül
A vágy sokszor azért tűnik el, mert már nem érezzük, hogy saját szexualitásunk hitelesen megjelenhet a kapcsolatban. A szexuálpszichológus támogatja a klienst abban, hogy újra felfedezze, mit élvez, mire vágyik, milyen érintés vagy dinamika kelti életre a testét – nem más kedvéért, hanem saját örömére.
3. Kommunikációs gátak lebontása
„Nem merek beszélni arról, mit szeretnék.” „Félek, hogy megbántom, ha őszinte vagyok.” Ezek a mondatok mind a megfelelési kényszerből fakadnak. A szexuálpszichológus segít megtanulni azt a nyelvet, amelyben a vágyak, határok és igények ítélkezés nélkül megfogalmazhatók. A nyílt kommunikáció nemcsak a szexualitást, hanem a kapcsolat egészét is megerősíti.
4. A testi-lelki bizalom újraépítése
A bizalom nemcsak érzelmi, hanem testi szinten is megjelenik: ha valaki nem bízik önmagában vagy a partnerében, az a testében is feszültséget hordoz. A szexuálpszichológus ebben is segít – akár relaxációs, testtudati, vagy párterápiás technikákkal – hogy a test újra biztonságos térként élhető meg, nem pedig a megfelelés terepeként.
A szexuálpszichológiai munka lényege nem az, hogy a pár „jobb legyen az ágyban”, hanem hogy visszataláljon egy olyan kapcsolati minőséghez, ahol a szexuális élmények nem kötelességből, hanem valódi, belső vágyból születnek. Ez az a pont, ahol az intimitás újra élővé, felszabadítóvá és örömtelivé válik.
A szexuálpszichológus tehát nemcsak a problémák elemzésében segít, hanem abban is, hogy a felek újra merjenek kapcsolódni – nem szerepek, hanem valódi önmaguk által. És ez a valódi intimitás alapja.
Miért fontos az önazonosság a párkapcsolatban? – megfelelés helyett önelfogadás
A párkapcsolat egészséges működésének egyik alapfeltétele az önazonosság: hogy merjük önmagunkat adni, vállalni a vágyainkat, gondolatainkat, határainkat – anélkül, hogy folyamatosan mások elvárásai szerint formálnánk magunkat. Amikor a kapcsolat nem két hiteles ember szövetsége, hanem egy alkalmazkodó és egy elvárásokat közvetítő fél közt zajlik, az intimitás, az őszinteség és a kölcsönösség is csorbát szenved. A pszichológus és a szexuálpszichológus egyaránt azt tapasztalja, hogy a legmélyebb párkapcsolati nehézségek mögött sokszor az önelfogadás hiánya és a megfelelési kényszer áll.
De miért ilyen nehéz egyszerűen csak önmagunknak lenni?
A választ gyakran a korai élettörténetekben találjuk. Az a gyerek, akit csak akkor dicsértek meg, ha jól viselkedett, teljesített, engedelmes volt, megtanulta, hogy a szeretet nem feltétel nélküli. Ez az élmény a felnőttkori kapcsolatokban újra megismétlődik: „Ha önmagam vagyok, elvesztem a másik szeretetét. Jobb, ha inkább úgy viselkedem, ahogy elvárják.” Ez a belső narratíva határozza meg a kapcsolat dinamikáját, és újra és újra ugyanabba a mintába zárja az embert.
A megfelelési kényszer ezért nemcsak viselkedés, hanem identitáskérdés is. Az érintettek gyakran nem tudják, mit szeretnének, mire vágynak, vagy hogyan élhetnének „önazonos életet”, mert egész életükben mások elvárásainak próbáltak megfelelni. A pszichológus ebben a pontban segít: abban, hogy a kliens újra kapcsolatba kerüljön saját belső világával, érzéseivel, valódi igényeivel.
Az önazonosság nem azt jelenti, hogy mindig minden helyzetben „önzőn” a saját érdekeinket helyezzük előtérbe. Éppen ellenkezőleg: az önazonos ember képes kapcsolódni, de nem önfeladásból, hanem választásból. Képes szeretni, de nem azért, hogy cserébe elismerést kapjon, hanem mert szabadon dönt a szeretet mellett. És képes nemet mondani is – bűntudat nélkül.
A szexuálpszichológus számára ez különösen fontos, hiszen a szexualitásban is csak akkor lehet jelen az igazi intimitás, ha a személy önazonosan, elvárások és szerepjátékok nélkül éli meg önmagát. Egy nő, aki mindig azt teszi, amit a partnere szeretne, de nem meri elmondani, mire vágyik, valójában nem él szexuálisan – csak alkalmazkodik. Egy férfi, aki teljesítménykényszert él meg az ágyban, de nem mer gyengédséget vagy sebezhetőséget mutatni, valójában nincs jelen a saját szexualitásában.
Az önazonosság tehát nem cél, hanem folyamat. Egy belső út, amelyen a pszichológus és a szexuálpszichológus kísérőként van jelen – nem irányítóként. Az önelfogadás elvezet ahhoz a szabadsághoz, amelyben már nincs szükség a másik elismerésére ahhoz, hogy értékesnek érezzük magunkat. És ez az a pont, ahol a párkapcsolat már nem a bizonytalanságok és elvárások színtere, hanem a kölcsönös tisztelet, szeretet és valódi intimitás terepe lesz.
Megfelelni lehet – de önmagunk lenni sokkal felszabadítóbb. És ezt a szabadságot nem a másik adja, hanem önmagunkban fedezzük fel.
A pszichológus és szexuálpszichológus közös szerepe a terápiás folyamatban
A megfelelési kényszer nemcsak egyéni, hanem kapcsolati probléma is. Aki ezzel küzd, gyakran nemcsak önmagával szemben érez bizonytalanságot, hanem a kapcsolataiban is nehezen talál egyensúlyt – különösen, ha az intimitás vagy a szexualitás is sérül. Ilyen esetekben a pszichológus és a szexuálpszichológus közös munkája különösen hatékony lehet, hiszen a két megközelítés egymást kiegészítve támogatja a kliens testi-lelki gyógyulását.
A pszichológus az érzelmi és viselkedési minták mélyére ás, feltárva azokat a múltbeli tapasztalatokat, amelyek a megfelelési hajlamot megalapozták. Családi dinamika, kötődési mintázatok, önértékelési zavarok – ezek mind olyan tényezők, amelyek a jelenlegi párkapcsolati működés alapjait képezik. A pszichológus segít a felismerésben: miért érzem úgy, hogy nem vagyok elég jó, ha nem alkalmazkodom? Miért félek attól, hogy elveszítem a másikat, ha nemet mondok? Ez az önismereti munka stabil alapot ad a változáshoz.
A szexuálpszichológus ezzel párhuzamosan a test és a szexualitás területén segít. Ott dolgozik, ahol a megfelelés már nemcsak érzelmi, hanem testi szinten is jelentkezik – például szexuális szorongás, vágyhiány, kommunikációs nehézségek vagy szexuális diszfunkciók formájában. A szexuálpszichológus célja, hogy a szexualitás újra az önazonos önkifejezés terepe legyen, ne a megfelelés eszköze.
A két szakember együttműködése különösen akkor indokolt, ha:
a probléma egyszerre érinti az önértékelést, intimitást és szexualitást
a párkapcsolati konfliktusok mögött rejtett érzelmi traumák húzódnak
a kliens önmagában nem képes felismerni a szexuális vagy párkapcsolati működéseinek okait
pár- vagy egyéni terápia során szükségessé válik a speciális szexuálpszichológiai beavatkozás
Sok esetben előfordul, hogy a pszichológus a terápiás folyamat során javasolja a szexuálpszichológus bevonását – vagy épp fordítva. Ilyenkor fontos a bizalom, az átláthatóság és a kliens bevonása a folyamatba. Egy jó terápiás együttműködés nem darabolja szét a személy problémáit, hanem egységében kezeli azokat: test, lélek, kapcsolódás.
A megfelelési kényszer gyökere mindig mélyebb annál, mint amit elsőre gondolnánk. És mivel több szinten van jelen – viselkedésben, érzésekben, testben –, többféle szakmai tudásra is szükség lehet a feloldásához. A pszichológus és a szexuálpszichológus ebben nem külön utakat jár, hanem egy közös célt követ: hogy a kliens visszataláljon önmagához, és ezáltal valódi, hiteles kapcsolatokban tudjon élni.
A terápiás folyamat során az egyik legnagyobb ajándék, amit egy ember kaphat, az a felismerés: nem kell megfelelni ahhoz, hogy szerethető legyek. A pszichológus és a szexuálpszichológus ebben a felismerésben társ – empatikusan, ítélkezés nélkül.
